Van olyan, hogy megpillantunk valakit, és minden nyilvánvaló ok nélkül vonzónak, szépnek találjuk.
Úgy érezzük, szívesen vagyunk a közelében, pedig: nem öltözködik divatosan ; az alkata sem tökéletes ; és akár az arca sem egy klasszikus szépségé. Ilyenkor nincs más magyarázat, mint a lelki egyensúly, amely átjárja a tekintetet, és (legtöbbször) egy kis mosoly formájában mutat meg magából valamicskét.
Ennek a belső szépségnek az ígérete önmagában is képes vonzóvá tenni embereket, talán jobban, mint bármi más.
A női szépség mindenki számára elérhető eszköze ez. Nem mindenkinek adatik meg a szerencsés testalkat, a szép arcbőr vagy a divat követéséhez sokszor szükséges vastag pénztárca. A belső világában viszont majdnem mindenkinek lehetősége van rendet tenni.
A szépségnek olyan erős eszköze a belső harmónia, hogy még az imitálása is nagyon hatásos tud lenni. Hiszen: mennyivel szebbnek találunk egy mosolygó nőt, még akkor is, ha mosolya csupán külső hatásokra adott válaszreakció?